Monostori Markus

Az Egyesült Államok már 80 éve a világ legerősebb nemzete. Ez azonban hamarosan megváltozik; miközben a geopolitikai hegemóniát Kína veszi át, az USA saját belső törésvonalai mentén darabokra esik. Bár sokan gondolták, hogy az Egyesült Államok liberális demokráciája a történelmi fejlődés vége (Francis Fukuyama), egy olyan találmány, amely bármeddig fennmaradhat (Bertrand Russell), és mint laissez faire társadalom, bármilyen krízist le tud küzdeni (Paul Kennedy), mára nyilvánvalóvá vált, hogy mindez nem igaz.

Jonathan Bowden úgy véli, a bevándorlók kiüresítik Amerika kultúráját, a szekuláris liberalizmus hatására pedig kulturális értelemben tabula rasa társadalom jön létre,[1] Arnold Gehlen szerint márpedig a kultúra a társadalmat tartó állványzat, mely nélkül gyorsan visszazuhanunk a primitív társadalmak szintjére.[2] Bowden úgy látja, hogy a Nyugat egyenesen „kultúrmarxista”, aminek központjában az öngyűlölő etnomazochizmus áll, ami Nyugaton már annyira súlyos, hogy még nyugati civilizációról értekezni is eretnekség – leszámítva a kritikát. Rodney Stark pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudományos és egyetemi közeg már a ’70-es években a Black Student Union tüntetések (Hey-hey, ho-ho, Western civ’ has got to go!) hatására a nyugati civilizáció ellen fordult.[3] A történelem újranarrálásában ráadásul a fősodratú média is kiveszi a részét, ilyen például a New York Times „1619” projektje, melynek „célja, hogy újraalakítsa az ország történelmét olyan módon, hogy a rabszolgatartás következményei, valamint a fekete amerikaiak hozzájárulásai az Egyesült Államok nemzeti narratívájának a központi témájává váljon.”[4]

A kulturális entrópia eredményeként a társadalom maga is erodálódik és egy mesterséges törésvonal mentén szétválik, a liberálisok és konzervatívok közötti gyűlölködés pedig olyan súlyos, hogy a demokraták és republikánusok lényegében már nem is ismerik egymást. A Pew Research Center felmérése szerint a republikánusok 39 százalékának egyáltalán nincs, 38 százalékának pedig alig néhány demokrata ismerőse van. A demokraták még ellenségesebbek: 42 százalékuk egyáltalán nem ismer republikánust, s 35 százalékuk is csak néhányat.[5] Egy másik felmérés alapján az amerikaiak közel négyötöde szerint nemcsak a szakpolitikájuk különbözik, hanem a központi amerikai értékrendjük (core american values) is fundamentálisan eltér.[6]

A társadalmi hanyatlás már a Clinton-adminisztráció idején érezhető volt. John Ralston Saul 1999-ben úgy becsülte, hogy a 2020-as évekre az Egyesült Államok harmadik világ színvonalára süllyed.[7] Saul ráadásul a globalizáció számlájára írja, hogy a nemzetközi gazdasági érdekek maguk alá gyűrik a nemzetállamok demokratikus kormányzatát.

Charles W. Mills már a ’60-as években megírta művét az Egyesült Államok osztálytársadalmát felülről irányító, elszeparált hatalmi centrumról, amely sajátos pénzarisztokráciaként markában tartja az USA vezető apparátusát, saját kénye-kedve szerint, demokratikus ellenőrzés vagy legitimáció nélkül osztva ki a legfőbb hivatalokat.[8] A totális uralom alá hajtott jövő disztópiájának képét lefestő műveken (Szép új világ, 1984, Behódolás) túl mára a tudomány is reagált az elitkérdésre. Az alkotmányjog kapcsán említhetjük Jeremy Waldron[9] vagy Bertrand Mathieu,[10] idehaza Pokol Béla[11] „európai jurisztokráciára” vonatkozó munkáit.

 

Amerika a polgárháború szélén

 

Donald Trump a politikában, cicerói fogalommal élve, homo novusnak számított. Jelöltsége a legtöbb „szakértő” szerint már az előválasztás idején is komolytalannak számított. Hillary Clinton nem is vitte túlzásba a felkészülést vele szemben, és kampányában követte azt a Carter elnök által divatba hozott mintát, hogy a demokrata elnökjelöltnek nincs is szüksége programra, elég, ha saját magát képviseli és eladja.[12] Ezt fejezte ki, hogy Mrs. Clinton kampányának leghíresebb mondata is a „Trump sosem lesz elnök” szlogen volt, ami világosan mutatta, hogy ő azért alkalmasabb a posztra, mert ő nem Donald Trump…

            Világos tehát, hogy Trump külső személy, aki nem szerepelt a hatalmi elit tervei között. Nem is meglepő, hogy győzelmét követően is hányattatott elnöksége volt; Nancy Pelosi házelnök szünet nélkül támadta őt impeachment-eljárásokkal, csakis azért, mert illiberális kormányzást folytatott. A média is gúnyt űzött belőle, és különösképpen bíráló stílust engedett meg magának az elnökkel szemben a járványhelyzet kapcsán, Trump minden intézkedését egyszerre támadva (Kaliforniában például a markáns intézkedések hiányát kritizálta,[13] miközben Michiganben a lockdown feloldását követelte).[14]

Hasonló volt a helyzet a BLM- és Antifa-tüntetésekkel kapcsolatban is, ahol a média következetesen kiállt amellett, hogy a rendőri erőszak rossz, általános a rendszerszintű rasszizmus és a tüntetések „többnyire békések” (mostly peaceful). Még akkor is, mikor a tüntetők egy hónapra elfoglalták Seattle egyik városrészét és a rendőrség épületét, aminek kapcsán az NBC képes volt „békés tüntetőkről” hírt adni, noha a cikkben arról beszélt, hogy a rendőrséget „evakuálni” kellett a helyszínről.[15] A száz napon át tartó kenoshai rendzavarások kapcsán is a tüntetők mellett állt a média, még akkor is, mikor fegyvert fogtak a rendőrökre.[16] A BLM-aktivisták saját rohampajzsot és pajzsfal alakzatot fejlesztettek a rohamrendőrök ellen, amit a média „kreatívnak” talált, hiszen ezzel a tüntetők „megvédhetik magukat a rendőri erőszak ellen” stb.[17] Wisconsin, Washington, Oregon és Massachusetts államokban is rendvédelmi erővel kellett a rendet helyreállítani. De míg az Antifa rongált és erőszakoskodott, az ABC úgy találta jónak, ha hozzávetőlegesen hetente leközöl egy cikket arról, hogy ez miért egy „szép mozgalom”,[18] a történelmi szobrok ledöntését és folyóba taszítását pedig úgy állította be, hogy a „békés tüntetők eltávolítják a vitatható történelmi karakterek szobrait, csak abban nincs egyetértés, hogy mi legyen velük”.[19]  Virginia államban tavaly nyárra a helyzet olyan feszült volt, hogy egy jobboldali politikai csoport, a „propertariánusok” (akiknek egy időben mintegy 4 millió követője volt) verték szét a tüntetőket, majd több ezer fegyverest vontak össze az állami törvényhozás épülete előtt, új alkotmányozást hirdettek, és azt követelték, hogy a demokrata metropoliszokat zárják ki az unióból.

Ilyen előzmények után és az elnökválasztást követően, amikor Trump beszélni kezdett a csalásról, a televíziós csatornák sorra elkapcsoltak a sajtótájékoztatóról, és a riporterek kereken közölték, hogy az elnök hazudik, a választás pedig rendben zajlott. A közösségi háló is készen állt bekészített algoritmusokkal: a választási csalást lehetetlen volt üzenetben egymás között megosztani, vagy ha mégis, akkor a Twitter és a Facebook az üzenetekhez mellékelte azt a tájékoztatást, hogy a tartalom fake news. A Facebook az olyan oldalakat és csoportokat is törölte, amelyek Biden-ellenesek voltak, míg a Google és a YouTube december 11-én bejelentették, hogy kicenzúrázzák a választási csalásról szóló tartalmakat. E leplezetlen kettősmérce után nem is meglepő, hogy a Pew Research médiával kapcsolatos kutatása szerint[20] az amerikaiak többsége nem hitt a médiának (a legmegbízhatóbbnak talált szolgáltató az ABC volt, de ebben is csak az amerikaiak 48 százaléka bízott meg). Az is kiderült, hogy a demokraták 61 százaléka szerint a Fox, míg a republikánusok 58 százaléka szerint a CNN a legmegbízhatatlanabb TV-csatorna. Különös, hogy az úgynevezett „független szakértők” szerint, mint amilyen az Ad Fontes Media vagy a Marketwatch, a CNN „megbízható”, míg a Fox „álhírterjesztő” kategóriába esik. Eszerint a jobboldal egyszerűen képtelen mást előállítani, mint álhírt, ellenben a baloldalon jóformán nem található olyan komolyan vehető fórum, ami ne lenne megbízható.

 

Rigged election

 

Hivatalosan Joe Biden (akinek kissé diabolikus jelmondata az volt, hogy „harcol a nemzet lelkéért”) Amerika eddigi legnépszerűbb elnöke, 81 283 098 vokssal, ezzel szemben Trump 74 222 958 szavazatot kapott. Obama szintén volt minden idők legnépszerűbb elnöke, és a rekordja felállításakor 69 millió szavazót, valamint 873 megyét nyert meg magának. Trump a 2020. évi választáson 74 millió szavazót és 2497 megyét – ezzel szemben Biden 81 millió szavazót állított maga mögé, de csak mindösszesen 477 megyét, bő feleannyit, mint korábban Obama. Ráadásul Trump el tudott hódítani tőle olyan államokat, mint Florida. Joe Biden így mindössze 17 százaléknyi megnyert megyével országosan megdöntötte a legtöbb szavazatot és a legkevesebb megyét elnyert győztes elnök rekordját, mégpedig egyszerre. A fennmaradó 83 százaléknyi megyébe tartozott 18 bellwether county; ezek azok az ingadozó megyék, melyeknek a többségét elnyerő jelölt statisztikai alapon mindig országosan is megnyeri a népszerűségi mutatókat; kivéve most, amikor 19 ilyen megyéből Biden nem kevesebb, mint 18-at elveszített.

            A választási furcsaságok zömét az úgynevezett csatatérállamokban tapasztalták – felettébb különös, hogy éppen ezekben lehetett a legtöbb választás körüli paranormális aktivitást megfigyelni. (Alá kell húzni, hogy az utóbbi húsz évben minden vesztes demokrata jelölt, így Gore, Kerry és Clinton is választási csalásról beszélt, 2020 nyarán pedig maga Joe Biden is megfenyegette Putyin orosz elnököt, hogy ne merjen beavatkozni a választás menetébe; ezzel azonban a demokraták lényegében elismerték, hogy a választás manipulálható, ám most már következetesen tagadják, hogy ez egyáltalán lehetséges volna).

            A Pennsylvaniai Nemzetközösségben a felügyelőket sok esetben erővel lökdösték ki a teremből, és nem is engedték őket vissza, a rendőrség pedig megtagadta a segítséget. A helyiségek ablakait sok helyen belülről bedeszkázták vagy elfüggönyözték. A Philadelphia Convention Centerben még a demokrata felügyelők is bevallották, hogy nem engedték oda őket a szavazatszámlálókhoz, a választást pedig „masszív korrupciónak” nevezték. A hajnali órákban a csatatérállamokban ráadásul a levélszavazatok összeszámolása során hirtelen meredeken megugrott Biden támogatottsága, ami megfordította a szavazást. Hamar nyilvánosságra kerültek felvételek, amiken a szavazatszámlálók maguk is szavazólapok tucatjait töltik ki és számolják be. Sidney Powell, republikánus jogász már öt nappal a választás után elmondta, hogy Pennsylvania ellen adják be az első keresetet. A számlálási görbe szerint itt Trump fölényesen vezetett, és az eredmény még a levélszavazatok beszámításával is lineárisan alakult, Bidennek pedig esélye sem volt beérni ellenfelét. Hajnalban azonban a szavazatszámláló szoftver 337 ezer szavazatot számolt be egyetlen másodperc alatt; ebből nagyjából háromezer Trump javára íródott, 334 ezer viszont Bidennek.

November 26-án Rudy Giuliani, New York korábbi polgármestere a Pennsylvania törvényhozása által tartott meghallgatáson ismertette a Pennsylvania hivatalos weboldalán közzétett számadatokat, amiket érdekes módon a meghallgatást megelőzően eltávolítottak. A hivatalos jegyzőkönyvek szerint 32 591 levélszavazat a szavazásra jogosultaknak való elpostázásuk másnapján már vissza is ért, noha a posta csak oda két nap alatt kézbesít. 22 686 szavazat még gyorsabb volt: ezek már a feladás napján visszatértek. Nagyjából 20 ezer szavazat pedig képes volt arra, hogy már azelőtt visszaérjen, hogy egyáltalán feladták volna. További 9 ezer szavazólap pedig úgy tért vissza, hogy fel se adták. Pennsylvaniában 1 823 148 szavazólapot postáztak ki, ebből pedig körülbelül 1,4 millió ért vissza – a leszámolt levélszavazatok száma mégis 2 589 242, ami azt jelenti, hogy 766 094 szavazattal nem lehet elszámolni. Ez azt jelenti, hogy a beszámított levélszavazatok száma a kiküldött szavazatok 142 százaléka, valamint a visszaérkeztetett szavazatok 185 százaléka.

Wisconsin államban is sikerült a számítógépnek november 4. hajnalban egyetlen másodperc alatt 75 ezer szavazatot beszámítania Biden eredményébe. Ráadásul rejtett kamerás felvételeken ventillátoros, légkondicionált dobozok, táskák, valamint postazsákok érkeztek nagy mennyiségben az éjszaka közepén, jelöletlen autókból, a szavazókörletekbe. A mintaállampolgár wisconsini jogosultak 90 százaléka járult a számok szerint urnák elé, megdöntve ezzel az addigi 73 százalékos rekordot (az országos átlag 65%). De Georgia is sziporkázott! Itt Biden a hivatalos számok szerint kéttized százalékponttal nyert. A már korábban is látott furcsaságokon túl itt a regisztrációs névjegyzékbe olyan személyek is bekerültek, mint például Cody Tims, ami elég különös, mivel tizenkét éve elhunyt, de életében is csak a család macskája volt. Georgia Állam hivatalosan úgy kommentálta az esetet, hogy „független csoportok”[21] gyakran állnak az ilyen regisztrációs kérelmek mögött. Mellesleg a macska korábbi tulajdonosa a Fox riporterének érdeklődésére Cody pártállását illetően azt felelte, hogy Democat volt… Sidney Powell Georgia ellen is benyújtott egy 104 oldalas keresetet választási csalás vádjával. A kereset szerint 96 600 igényelt és beszámolt, de valójában vissza nem érkezett levélszavazattal több volt az államban, miközben Biden győzelmét alig 12 ezer hozta.

Arizonában az Election Integrity meghallgatáson Giuliani úgy becsülte, hogy míg az államot a demokrata jelölt alig 11 ezer szavazat előnnyel szerezte meg, a jogellenesen beszámított voksok száma elérte a 300 ezret. Ráadásul tanúként beidézte Phil Waldron ezredest, aki tanúsította, hogy a szavazókörletek számítógépei folyamatos internetes kommunikációt folytattak Frankfurttal, ami a Smartmatic egyik legfőbb telephelye. Giuliani konkrét kérdésére a szavazatszámláló gépek biztonságosságát illetően az ezredes azt felelte, hogy „a szavazat kevésbé védett, mint egy Venmo [PayPal-applikációs] fiók”. A kormányzó türelmesen végigülte a meghallgatást, majd hitelesítette a demokrata győzelmet, miközben élő adásban kinyomta Trump bejövő hívását a Fehér Házból. Nevada is érdekes állam: itt 20 ezer regisztrált szavazónak egyáltalán nem is volt az államban lakcíme, 8 ezer esetében pedig a megadott címről derült ki, hogy nem létezik, 15 ezer szavazó üres telken lakott, hatezer esetében a címen, ahová regisztrált, hivatalosan nem lakott senki, 1500 ember annak ellenére eredményesen leszavazott, hogy már halott volt, 42 ezer szavazat pedig leadójuk tekintetében lakcímüket és születési adataikat tekintve is duplikációja volt más szavazatoknak. Nevada államban Biden előnye 33 ezer szavazat volt.

Még a hagyományosan demokrata államok is mutattak szokatlan dolgokat. New Jersey esetében a legérdekesebb jelenség az volt, amikor hajnali fél négykor egyetlen másodperc alatt 79 568 szavazattal csökkent Trump támogatottsága. Michigan államban is mágikus pillanat volt a hajnali fél négy: ekkor egyetlen másodperc alatt 138 ezer levélszavazattal ugrott meg Biden támogatottsága (Trump egyet sem kapott). Itt is szép számmal akadtak halott szavazók, ráadásul a születési adataik alapján néhányan már nagykorúak voltak és szavazhattak volna Abraham Lincoln elnökválasztásán is. Michigan volt az az állam, ahol első ízben kerültek elő mocsarakba, kukákba dobott Trump-szavazatok. December elejére már akadtak olyan szavazatszámlálók, akik tanúsították, hogy a csalás ipari módon zajlott, és voltak olyan Biden szavazatok, amiket egymás után tízszer is leszámoltattak a géppel. Egy tanú azt vallotta, hogy a körletben töltött 27 óra alatt egyetlen szavazatot sem számoltak be Trump javára.

A szavazatszámolásra alkalmazott technológia a Dominion szavazatszámláló volt; ezzel kapcsolatosan Sidney Powell mutatott rá, hogy azt Hugo Chávez fejlesztette ki, hogy hatalmát bebetonozza Venezuelában. A gépek internetes eléréssel rendelkeznek (ami nem világos, hogy miért szükséges egy szavazatszámláló számára), miközben a cég székhelye Toronto, tehát az amerikai joghatóságon kívül esik. Érdemes megemlíteni, hogy Sidney Powell a Dominion rendszert név szerint Soros Györgyhöz és alapítványához kötötte. A Smartmatic programmal a helyzet ugyanez, bár 2020 során a CNN megingathatatlanul állította, hogy a program biztonságos, 2006-ban még arról szóltak a hírei, hogy a program Chávez elnök irányítása alatt áll, és a belügyminisztere többségi tulajdonában van. A Dominion megbízhatatlanságát egyszerűen bizonyították, amikor a Princeton professzora, Andrew Appel már 2016-ban rendelt egyet a neten, majd hét perc alatt átprogramozta.[22] A Dominiont a csatatérállamok mind használják. Két államban ráadásul beismerten történt olyan „véletlen hiba”, hogy a republikánusok szavazatait a demokratákhoz számolták, illetve több helyütt is láthattunk másodpercek alatt beszámított többezres ugrásokat (spike) Biden szavazataiban. Trump esetében egyetlen „véletlen hiba” se eredményezett őhozzá beszámított demokrata szavazatot, és egyetlen spike se volt tapasztalható.

 

UTÓVÉDHARCOK

 

A csatatérállamok a választási eredményeket a fentiek ellenére hitelesítették, a Powell és Giuliani által beadott kereseteket a tagállami bíróságok elutasították. Pennsylvania bírósága szerint a kereset alaptalan és nem tartalmaz kellő bizonyítékot. Nevada bírósága 35 oldalas ítéletet hozott, amiben azt állapította meg, hogy a bizonyítékok értéke „kicsiny vagy elenyésző”, és egyáltalán nem bizonyítható, hogy akár csak egy szavazat is rosszul került volna beszámításra, pedig a kereset 90 ezer szavazat hitelességét kérdőjelezte meg, Biden pedig ennek csak harmadával nyert. Georgia bírósága alaki hibákra hivatkozva utasította el a keresetet, majd ezt követően Powell minden benyújtott újabb kérelmét és hiánypótlását visszautasították. A Legfelsőbb Bíróság (SCOTUS) elé az ügy először nem fellebbviteli eljárás keretében került, hanem Texas révén, amely perbe vont négy csatatérállamot. Texas azzal vádolta Georgia, Pennsylvania, Michigan és Wisconsin államokat, hogy formai és eljárási hibák alapján bizonyíthatóan alkotmányellenes módon bonyolították le a választást, megsértve ezzel Texas jogos érdekeit.

A SCOTUS sok szempontból megbízható vésztartaléknak tűnt a republikánusok számára; a kilenc bíróból hat republikánus volt, és közülük is három közvetlenül Trump elnöktől kapta kinevezését. Nem véletlen, hogy a legtöbb tagállam igyekezett obstruálni, hogy a választási csalással kapcsolatos eljárás eljusson ide, mivel a Legfelsőbb Bíróság kénytelen volt megvárni, míg az egyéb jogorvoslati lehetőségek kimerülnek. A kivárás kedvezett a demokratáknak, hiszen az alkotmány kőbe véste, hogy január 20-án a következő elnököt be kell iktatni. Külön eljárásjogi problémát okozott az is, hogy a fellebbviteli eljárás kizárta, hogy a Legfelsőbb Bíróság bizonyítást vegyen fel, így semmi olyasmi, amit nem adtak be alacsonyabb szinten, itt már nem volt benyújtható, márpedig Powell bizonyítási eljárásait a tagállami bíróságok következetesen aláaknázták.

Texas, mint fentebb volt róla szó, a XII. alkotmánykiegészítés értelmében pert indíthatott a többi állammal szemben azon az alapon, hogy azok Texas alkotmányos érdekeit sértik, az ilyen ügyek pedig közvetlenül a Legfelsőbb Bíróság előtt kerülnek megtárgyalásra, így tehát megkerülhetővé váltak az alacsonyabb bírói szintek és benyújthatók voltak a bizonyítékok. Texas azt kérelmezte, hogy a SCOTUS állapítsa meg, hogy a négy kérdéses állam szavazási rendje sérti az alkotmányt, és ennek értelmében semmisítsék meg elektori szavazataikat. Ilyen esetben a hagyományos jogi megoldás az, hogy az elektori szavazatokkal az adott állam törvényhozása rendelkezik, márpedig ezekben republikánus többség volt, és a négy csatatérállam elektorainak együttes száma (62) bőven elegendő lett volna a választási eredmények megfordításához. A SCOTUS határozata általános megdöbbenést keltett, mivel az eljárást érdemi vizsgálat nélkül elutasította – mindösszesen két bíró, Clarence Thomas és Samuel Alito (előbbit az idősebb, míg utóbbit a fiatalabb Bush nevezte ki) állt ki Trump mellett, még saját bírái, Gorsuch, Kavanaugh és Barrett is ellene fordultak, pedig velük 5–4 arányban a kereset megállhatott volna.

A választást követően, november 20-án készített a Pew egy újabb felmérést,[23] melyben a választást követő utólagos közhangulatot igyekezett meghatározni. Ez alapján az elnök jogi csatározásait illetően egy igen érdekes kép rajzolódik ki; míg a republikánusok 85 százaléka szerint nem szabad feladnia a harcot, egy másik kérdés alapján Trump választást követő fellépésével csak 65 százalékuk elégedett. Ha a két számot egymásra vetítjük, látható, hogy többen vélik úgy, hogy az elnöknek küzdenie kellett, mint ahányan elégedettek voltak e küzdelem módjával; minden ötödik republikánus tehát keményebb fellépést látott volna indokoltnak.

 

A Trump-éra vége

 

A Capitolium ostroma perdöntő bizonyítéka annak, hogy az Egyesült Államok többé már nem demokratikus. Ironikus módon Trump utolsó híve, a frissen kinevezett hadügyminiszter, Christopher C. Miller volt. Elődjét, Mark Espert a választást követően távolította el az elnök, ebből gondolhatjuk, hogy a szcenáriók között ott szerepelt a hatalom erővel történő megtartása (ez ellen tíz korábbi hadügyminiszter be is nyújtott petíciót). A korábbi vezérkari főnök, Thomas McInerney tábornok is a haderő bevetését szorgalmazta, éppen azon az alapon, hogy a választás elcsalása puccsnak számít, így az elnök köteles biztosítani a jogrendet.

Akárhogy is, ezt a lehetőséget az elnök elengedte – és ennél még tragikusabb, hogy a Capitolium ostromában fél tucatnyian meghaltak, sokan pedig az új kormányzat megtorlásának vannak kitéve azon az alapon, hogy alkotmányellenes bűncselekményben vettek részt. Hétköznapi amerikai polgárok százai fizetik meg azt az árat, hogy Donald Trump elnök aznap maga köré gyűjtötte a hozzá hű milliós tömeget, amit feltüzelt a választási csalásról szóló churchilli szónoklatával (melyben szó szerint harcra buzdított, és kijelentette, hogy soha nem szabad feladni), mire az megostromolta a törvényhozást, amikor értesült arról, hogy Pence alelnök is Trump ellen fordult. Ez bizonyos szempontból az elnök életének legfontosabb momentuma volt, és órákon át tépelődött rajta, hogy mihez kezdjen a szituációval. Vonakodása teret adott Washington DC demokrata vezetésének (név szerint például Muriel Bowser polgármesternek, aki a Lafayette térre vezető utat Black Lives Matter Plázára keresztelte át), hogy a szomszédos államoktól – Pence alelnök jóváhagyásával – segítséget kérve rendvédelmi erőket mozgósítsanak, és visszafoglalják a Capitoliumot.

            2021 februárjában jelentetett meg a Time egy cikket,[24] amely meglehetős részletességgel, kifejezetten büszkén ecsetelte, hogy Amerika pénzügyi és politikai elitje miként „mentette meg a demokráciát” azáltal, hogy Trump ellen szövetkezett. Ennek keretében a cikk említést tesz a levélszavazatok erőszakos engedélyeztetésének jogi hátteréről, valamint arról, hogyan sikerült a választást követően nyomás alá helyezni azokat a képviselőket, jogászokat és politikusokat, akiken a republikánusok kereseteinek és indítványainak elutasítása múlott a csatatérállamokban. Hasonlóképpen büszke a cikk arra, hogy a Fox News is Trump ellen fordult, ahogyan a teljes média, köztük a social media platformok is „elnémították az elnököt”, kommunikációs buborékba zárva őt, hogy ne tudjon kommunikálni a választóival. A cikk a „demokrácia győzelmének” tekinti Trump elnökségének megbuktatását – közben azonban nyíltan antidemokratikus pénzügyi konszernek szövetségéről és jogi trükközésről beszél, miközben Trump bűneként nem tudott felmutatni egyebet, mint hogy népszerű volt.

Ez az elcsalt választás zárójelbe tette az amerikai demokráciát. A Dominionhoz hasonló eszközök a rendszert demokratából technokratává alakítják, amelyben a választó szavaz, de a végső szó kimondására egy számítógép jogosult.[25] Nyilván egy nemzet képviseleti demokrácia és szabad választás nélkül is működőképes marad, ugyanakkor ebből az állapotból a továbbiakban már csak jogon kívüli eszközökkel lesz lehetőség kilábalni. Azok a feszültségek, amik a Capitolium ostromához vezettek, nem szűntek meg, viszont a konzervatívok politikai eszközei egyetlen egyre korlátozódtak. Ahogyan azt J. F. Kennedy mondta: „azok, akik a békés forradalmat ellehetetlenítik, az erőszakos forradalmat teszik elkerülhetetlenné”.